“…kifogom írni magamból a szart”

Arra a pontra jutottam, hogy jelenleg semmi nem tud már örömöt okozni, szóval ha ez kell, hogy végre lenyugodjak egy kicsit, akkor igen is kifogom írni magamból a szart. 😀
Jelenleg akkora összevisszaságban élek, hogy hirtelen nem is tudom mivel foglalkozzam.
Bárcsak én is optimista lennék, hogy mindennek a jó oldalát tudjam nézni és ne sírjam végig az életem hátra levő részét. Persze a sírást csak jelképesen írtam, nem jönnek szememre a könnyek, pedig szívesen depiznék romantikus filmek és egy doboz jégkrém társaságában. A hatás kedvéért raknék fel szempillaspirált is, hogy le tudjam sírni.
Talán utána ismét jókedvem lenne, vagy már csak szánalomból kinevetném magamat, persze ezzel is csak az időt húznám, ahelyett, hogy tényleg az igazán lényeges dolgokkal foglalkoznék végre. Évek óta hallgatom a tipikus szülői alapozatlan alapozásokat, hogy “csak azért ilyen, mert serdül”. Azután, mikor kinől belőle az ember és már erre sem lehet fogni, ott már igazán el kell mélyülni a gondolatban, hogy lehet, hogy valójában személyiségétől függően taszítja magától a szeretteit!?